Szolga Sári

Szolga Sári

Született: Senkiháza 1930 cseresznyeéréskor(valamikor júniusban)

Életkora: 60 éves

Mestersége: háziasszony

Férje: van

Férje Neve: Szabad Győző

Gyerekek: van

Gyerekek száma: 1

Gyerekek neve: Szabad Elemér(* pletyka: állítólag a gyermek csecsemő korában kiesett a bölcsőjéből belé a tejeslábasba, s azóta egy kicsit meghibbant. Az anyja ezzel magyarázza azt, hogy Elemérke a tehenek seggit parittyázza ahogy csak éri)

Hobbik: fejés és szövés

Vagyon: 1-2 ári bab a Bikás domb szélén

Jelmondata: Nem vagy igazi Szabad ha anyád nem volt Szolga.

Telik az idő, s vénülünk- mondogatja Szolga Sári nénnye, aki olyan szép sugár menyecske vót az ő idejébe, hogy minden leginy neki hordta vasárnap a virágot a hajába. Büszkén is lépegetett, már amennyire tudott mert a cipője sarka el volt kopva, de azért az imakönyvével a kezében hazáig ment, s csak amúgy integetett szempillájával, hogy este majd a kiszemelt legénnyel találkozik a táncban. Verekedtek is érte, ezt élvezte a legjobban ő is meg apja is, aki kocsmáros volt, mert tudta, hogy a legények verekedés után nála gyógyultak.

De azóta sok ilyen-olyan víz folyt le a Senki patakján, s hány meg hány legény verekedett nálánál is szebb leányzókért.

Sári nénnye minden napja, úgy kezdődik, hogy felkel, egy köpésnyi vízben megmosakszik, jót reggelizik: szalonna, jó veres hagyma, pirítós kenyér, s ha van egy kis száraz kolbász azt is szívesen eszik. De így nem indulhat a nap, egyszer szétnéz, ha nem látja senki, egy kupica szilvapálinkával öblögeti száját, ez olyan nála mint más embernél a fogmosás. Felébreszti a fiát, akinek a kezébe adja a parittyát, ha esetleg éjjel lehányta volna a földre majd küldi is ki az istállóba a lovakhoz, mert a teheneket félti tőle. A férje Győző már nincs otthon akkorra, ő a kocsmában kezdi a reggelt, s aztán onnan megy ki a határra

Ezek után kinéz az udvarra, átkiabál Csepű Bözsinek, hogy: Koma né gyere át egyet babot szemezni! Bözsi átmegy mert tudja, hogy bab válogatás közben, megtudhat valamit a falu életéből, ami természetesen titok. E’beszélik a falu sorsát, s aztán hájc, mindenki a maga dolgára, Bözsi megy a csarnokba, s a vénasszony megfőzi az ebédet. Miközben rotyog a bab e’sepri a száraz leveleket az udvarról. Délután is ezt teszi, sepreget, s ha már nincs is száraz levél, megrázza a fát, hogy legyen. Estére összegyűl a család ellátják a jószágokat, vacsoráznak, aztán ki-ki a saját dolgára ered. Elemérke kimegy az utcára a lányok ablakait parittyázni, Győző a kocsmába, Sári nénnye, pedig a hobbiját űzi sző. Ez minden este így megy Csepű Bözsi is átjön, Paci Manci a Paci Pali neje, s későbbre Gebe János felesége is Gebe Iboly. Hárman szőnek, kötnek, varnak mind a vinek fonókáznak s beszélik híreket. Egyik este is Paci Manci azt mondta:

-Hát lelkeim ti láttátok, hogy annak a Posztó Maris lányának a múlt vasárnap milyen rövid vót a szoknyája.

-Hát s az orcája, hogy ki vót meszelve. Erősen cifra vót – adta hozzá Iboly.

-Nem is csuda, hogy az nap este Elemérke nem fért az ablakához – vágta rá Sári.

-Oh menj e lelkem, me’ ez Posztó leny, sem lesz kender többet-intett bé Bözsi.

-Nem, nem lelkeim, gyertek szőjük tovább a szőni valóinakt. Itt né iszunk egy kupa bort, s hagyjátok, me ezek a mai fiatalok- törödőtt belé Iboly

-Bezzeg a mi időnkbe, ej ej… – sóhalytozott Sári nénnye

Ez így megy minden este, csak mindig más-más fiatalok kerülnek szóba. A kalákát, Szabad Győző szokta megszakítani, amikor haza zavarja az asszonyokat, hogy az asszonyt tudja becsületesen elverni lefekvés előtt.

Addigra Elemérke is haza jön, s nyugovóra tér a Szabad-Szolga család.

Ünnepnapkor ők is felveszik a vasárnapi ruhát, s templomba mennek.